Én és a Nagyapám

Minap a nagyszüleim meglátogattak minket, ami igazán szép ajándék volt a szeretet ünnepén. Néhány nap gondtalanság, henyélés, eszem-iszom, tivornya, majd ismét kezdődött a taposómalom. Nálam ez abban nyilvánult meg, hogy 28-án már szaladtam is a kereskedésbe, ami valójában a második otthonom. A nejem jelét is adta rosszallásának, hogy ilyenkor sem tudok nyugton maradni, pedig nem ezt ígértem! Végül Nagyapám húzott ki a slamasztikából, mert erősködött, hogy Ő bizony megnézi az unokája munkahelyét. Igencsak elcsodálkozott, mikor meglátta a hatalmas autóparkot, rázta is a fejét, hogy nem hiszi, hogy ez a sok kocsi egyszer majd mind gazdára lel. Az egyik amerikai autó annyira megtetszett neki, hogy ki is akarta próbálni. Megengedtem, hogy beüljön, de a vezetést már nem rizikóztuk, mert így 86 évesen már nem a régi a látása. Az ártáblát viszont még hibátlanul leolvasta, szörnyülködött is, hogy 'ezek a népek illen drága tragacsokkal furikáznak!', majd nagyon részletesen el kellett magyaráznom, hogy mit is jelent a regisztrációs adó, taxa auto, de félúton feladtam, mert többnyire csak rosszallóan hüledezett. Szerencsére ekkor megcsörrent a telefonom és a nejem követelte, hogy nagyapástól azonnal induljak haza, mert elkészült a kedvenc 31 gombócból álló töltött káposztám!