Engedve oldalbordám propaganda nyomásának, hajlandóságot mutattam, hogy feláldozva komfortosodott énemet,- rábólintsak egy vakmerőnek tűnő kezdeményezésre, miszerint sátorozzunk, ámde vadul! De nem ám édeskettesben, az smafu! Természetszerűleg vigyük a csemetéket is, akik számszerint éppen hárman vannak, pont úgy, mint a mesében. Egy fiú, egy lány és még egy az erősebbik nemből. Rutinos, öreg róka lévén, meginterjúvoltam a gyerkőcöket, hogy mennyire kultiválják a fakultatív családi programok ilyetén fajtáját...A reakciók alapján 2 igen szavazat és egy majdnem kettővel felérő, hevesen tiltakozó nem képezte a számomra cseppet sem megnyugtató választ. Kénytelen, de inkább kelletlen láttam hozzá a vadkempingezéssel kapcsolatos írásművek böngészéséhez és minél több cikk szivárgott szürkeállományom agysejtjeibe, annál inkább hatalmasodott el rajtam az az érzés, miszerint kedves feleségem hiú ábrándokat kerget! Dehogy megyünk sátorozni, van elég izgalom és adrenalin-túltengés a nomád életmód megtapasztalása nélkül is! Aztán egyszer csak, magam sem értem miként lehetséges, de ott álltam az egyik nagyon hiper -market sűrűjében, bőszen keresgélve a legakciósabb, ámde legtutibb sátrat...Erős késztetésem volt rá, hogy birtokba vehessem az áruházban fellelhető legstrapabíróbb, legdizájnosabb, legmenőbb sátrat, elképesztően jó áron. A bőség zavara, a hullámzó embertömeg színes kavalkádja teljesen kizökkentett szokásos hétköznapi rutinomból, s hamarosan valódi kihívásként éltem meg sátorvásárlási szándékomat. Röpke félórás kutatómunka erdményeként felnyaláboltam a kiválasztott darabot és megdicsőülten igyekeztem a pénztár felé. A bájos, Dr.Bubó-féle Ursula-paraméterekkel megáldott kasszáshölgy szembesített a szomorkás ténnyel, miszerint ennek a sátornak nem ez a kódja, tehát nem ennyibe kerül, hanem van a végén még egy nulla. Ekkor már határozottan nem szerettem Ursulát, bár első pacekra sem taglózott le magával nem ragadó szépségével! Megérezhette feléje áradó szimpátiámat, mert meglehetősen eltorzított hangon és közízlésnek nem megfelelő arcmimikával odaböffentette, hogy sejtenem kellett volna, hogy ez a sátor nem lehet ilyen olcsó...Reakcióm ennek megfelelően alakult, bár egy darabig még felrémlett a keresztény hitvallás arról, hogy mi a teendő, ha megdobnak kővel... Végül párbeszédünk méltán vetekedhetett volna akár a sorbonne-i diákok eszmefuttatásával. Parázs vitánknak a készséges üzletvezető kitűnő helyzetfelismerése vetett véget; sebtiben hozta a megfelelő kóddal ellátott sátrat és a' kis hableány 'nevében többször is elnézést kért.Megbocsátottam!:) Mivel azonban még nem keltettem elég feltűnést a marketben, mikor fizetni akartam, kiderült, hogy nincs is nálam pénz!!! Szerencsére nem kellett tartanom Donnatonna megsemmisítő pillantásától, mert annyira felizgatta magát, hogy néhány tucat biztonságiőr kitámogatta oxigént szívni... A kedves üzletvezető megérdeklődte, hogy miért is nem fizetek kártyával; mire azt feleltem, hogy nem preferálom a hitelkártyákat, legutóbbi és egyetlen ilyen jellegű tranzakcióm az volt, amikor a kocsimat vásároltam meg autó hitel igénybevételével. Időközben megejtettem egy gyors telefont segélyhívás céljából, mire nejem egy kentaur sebességével ott termett és végre kifizethettük a sátrat. Nem azt, egy másikat, amit a feleségem választott!
