A minap módomban állt egy egzotikus étterem extrém kínálatát végig kóstolni. Mindjárt az első fogás fejtörést okozott, ugyanis már az elnevezés igen talányosnak hangzik; Fecskefészek-leves...Meglehetősen nagy ínyenc hírében állok és hódolok a kulináris élvezeteknek, nem riadok vissza a száznapos tojás nyújtotta sokktól, "benyelem" a tücsköket és bogarakat is. A cápauszony-leves elfogyasztása sem okozott különösebb nehézséget, a tengeri herkentyűkért pedig egyenesen rajongok! Amíg vártam a levesemre, kedves költözőmadarunk fészkéből, voltak aggályaim arra vonatkozóan, hogy mit tálalnak fel...A leves állagát most inkább nem részletezném, az íze várakozásomon felülinek bizonyult. A helyi illetőségű pincér széles vigyorral nyugtázta, hogy végül üres lett a tányérom. Mivel ismereteim hiányosak, kíváncsiságom viszont határtalan, nem voltam rest és meginterjúvoltam a jóembert levesük készítési fortélyaival kapcsolatban...A kelet-ázsiai és az indokínai-indonéz illetőségű sarlósfecske barlangokban építi fészkét. Hogy miből? Mindenféle törmelékből és ágacskákból, amit nyálával ragaszt össze. Van viszont két sarlósfecskefaj, amely kizárólag csak a nyálával készíti fészkét; ezeknek a madaraknak a szokásosnál is erősebb a nyálkiválasztásuk.
Az ebédre szánt fecskefészket előbb hosszú bambuszrudakkal leverik a barlang mennyezetéről, de nem csak amúgy válogatás nálkül: csak a friss fészkek alkalmasak a leveskészítés nemes céljaira.
A halászléhez és túrós csuszához szokott hazai gyomor most nyilván undorodik. Semmi oka rá: a nemzeti konyha ízlés dolga. Sokan úgy tartják, a fecskefészekleves íze-felveszi a versenyt a legdúsabb erőlevesével. Szegény sarlósfecske! Egyhavi munkával készíti a fészkét.
A száznapos tojásról, talán majd más alkalommal...
2008. július 28.
2008. június 17.
A sátor
Engedve oldalbordám propaganda nyomásának, hajlandóságot mutattam, hogy feláldozva komfortosodott énemet,- rábólintsak egy vakmerőnek tűnő kezdeményezésre, miszerint sátorozzunk, ámde vadul! De nem ám édeskettesben, az smafu! Természetszerűleg vigyük a csemetéket is, akik számszerint éppen hárman vannak, pont úgy, mint a mesében. Egy fiú, egy lány és még egy az erősebbik nemből. Rutinos, öreg róka lévén, meginterjúvoltam a gyerkőcöket, hogy mennyire kultiválják a fakultatív családi programok ilyetén fajtáját...A reakciók alapján 2 igen szavazat és egy majdnem kettővel felérő, hevesen tiltakozó nem képezte a számomra cseppet sem megnyugtató választ. Kénytelen, de inkább kelletlen láttam hozzá a vadkempingezéssel kapcsolatos írásművek böngészéséhez és minél több cikk szivárgott szürkeállományom agysejtjeibe, annál inkább hatalmasodott el rajtam az az érzés, miszerint kedves feleségem hiú ábrándokat kerget! Dehogy megyünk sátorozni, van elég izgalom és adrenalin-túltengés a nomád életmód megtapasztalása nélkül is! Aztán egyszer csak, magam sem értem miként lehetséges, de ott álltam az egyik nagyon hiper -market sűrűjében, bőszen keresgélve a legakciósabb, ámde legtutibb sátrat...Erős késztetésem volt rá, hogy birtokba vehessem az áruházban fellelhető legstrapabíróbb, legdizájnosabb, legmenőbb sátrat, elképesztően jó áron. A bőség zavara, a hullámzó embertömeg színes kavalkádja teljesen kizökkentett szokásos hétköznapi rutinomból, s hamarosan valódi kihívásként éltem meg sátorvásárlási szándékomat. Röpke félórás kutatómunka erdményeként felnyaláboltam a kiválasztott darabot és megdicsőülten igyekeztem a pénztár felé. A bájos, Dr.Bubó-féle Ursula-paraméterekkel megáldott kasszáshölgy szembesített a szomorkás ténnyel, miszerint ennek a sátornak nem ez a kódja, tehát nem ennyibe kerül, hanem van a végén még egy nulla. Ekkor már határozottan nem szerettem Ursulát, bár első pacekra sem taglózott le magával nem ragadó szépségével! Megérezhette feléje áradó szimpátiámat, mert meglehetősen eltorzított hangon és közízlésnek nem megfelelő arcmimikával odaböffentette, hogy sejtenem kellett volna, hogy ez a sátor nem lehet ilyen olcsó...Reakcióm ennek megfelelően alakult, bár egy darabig még felrémlett a keresztény hitvallás arról, hogy mi a teendő, ha megdobnak kővel... Végül párbeszédünk méltán vetekedhetett volna akár a sorbonne-i diákok eszmefuttatásával. Parázs vitánknak a készséges üzletvezető kitűnő helyzetfelismerése vetett véget; sebtiben hozta a megfelelő kóddal ellátott sátrat és a' kis hableány 'nevében többször is elnézést kért.Megbocsátottam!:) Mivel azonban még nem keltettem elég feltűnést a marketben, mikor fizetni akartam, kiderült, hogy nincs is nálam pénz!!! Szerencsére nem kellett tartanom Donnatonna megsemmisítő pillantásától, mert annyira felizgatta magát, hogy néhány tucat biztonságiőr kitámogatta oxigént szívni... A kedves üzletvezető megérdeklődte, hogy miért is nem fizetek kártyával; mire azt feleltem, hogy nem preferálom a hitelkártyákat, legutóbbi és egyetlen ilyen jellegű tranzakcióm az volt, amikor a kocsimat vásároltam meg autó hitel igénybevételével. Időközben megejtettem egy gyors telefont segélyhívás céljából, mire nejem egy kentaur sebességével ott termett és végre kifizethettük a sátrat. Nem azt, egy másikat, amit a feleségem választott!
2008. május 6.
Némó, avagy bohóchalból halászlé
Főzőverseny
Múlt hétvégén Gyömrőre voltam hivatalos főzőversenyre. Aki ismer, tudhatja rólam, hogy imádok enni, akarom mondani, zabálni. Rengeteget eszek, nagyon jó ízűen. Nagyon szeretem a különlegességeket is, talán ezért lehet, hogy újfent meghívtak samesznak, aki segít itt-ott, és néhány hasznos ötlettel gazdagítja az összegyűlt szakmai elitet. Társulatunk a gulyás kategóriában indult, hagyományos babgulyással, és kísérőnek tócsival. Szerényen egy hetven literes bográccsal készültünk, aminek elenyésző részét képezte hozzávetőleg tíz kiló hús, ami is három típusra oszlott: egy rész marha, egy rész disznó, és egy rész füstölt. A több kiló, zöldségről, csipetkéről, babról nem beszélek, hiszen azt már úgyis kitalálhattátok, hogy hozzátartozik. Kis csapatunk nagyon felkészült, gyakorlatilag hétpróbás zabagépekből állt, akik már sok csodát láttak. Pontban, délben indult a tűzgyújtás, és délután négyig el kellet készülnie, mindenhol a lukulluszi lakomának, amit egy háromtagú, abszolút korrumpálhatatlan zsűri minősített. A harmincegy résztvevőből, öt társulat próbálkozott gulyással, a többiek, pörkölt, illetve sültek kategóriában indultak. Csodálatos illatok járták be a rétet, és szemet, gyönyörködtető látványt nyújtottak a készülő finomságok. Mindegyikőnknek meg volt a feladata, akár a Ferrari depónak egy forma 1-es versenyen. Pillanatok alatt reszeltem le tíz kiló krumplit, és passzíroztam ki közel két kiló fokhagymát. Tanult kollegám a bográcsba pirította a húst, amíg valaki a tüzet táplálta, vagy készítették elő kezünk alá az összetevőket. Precizitásunknak köszönhetően, viszonylag gyorsan előnyre tettünk szert a többi csapathoz képest, hiszen valaki még csak a tűzgyújtással bíbelődött, addig nálunk már javában főtt az étel. Felfigyeltem egy népes táborra, akik gyakorlatilag hintóval érkeztek és egy komplett nagyüzemi konyhát rittyentettek a mezőn, rövid idő leforgása alatt. Taláros szakácsok, sürögtek, forogtak a környezetükben, és hozzávetőleg húsz szolga. Meglepetten néztem, hogy egy komplett bölényt, húznak karóba, amit egy alkalmi hirtelen ácsolt Simens Martins kemencében kezdtek forgatni. Igen láttam, hogy itt nem számít a pénz és egy kicsit el kezdett remegni a gyomrom, hátha megbundázzák a versenyt. Kisvártatva egy John Dear traktor odahúzott a forgó bölény mellé, egy hozzávetőleg ezer literes üstöt, amibe állítólag halászlét fognak majd készíteni, amiből majd jut a falu aprajának nagyjának. Röviden összefoglalva megszerezték a démosz egyszerű gyermekeinek szimpátiáját. Barátaimmal beláttuk, hogy a mennyiséggel, már nem, de a minőséggel mindenféleképpen mi fogunk nyerni. Tudtam, hogy egy ilyen mérhetetlen mennyiségű ételt ilyen rövid idő alatt képtelenség ehetőre főzni, éppen ezért kaján vigyorral szemléltem a fénysebességgel forgó, kb. négyszáz kilós állatot, és nevetve néztem, ahogy lajtos kocsival kezdték tölteni a pokoli üstöt. Szerintem maga Belzebub sem látott hozzá hasonlót. Egy kicsit zavart, bevallom, hogy Ők is mosolyogtak. Szépen fődögélt a gulyásunk, sült a tócsi. Kisebb elismerő csapat verődött össze, közelünkbe akiket a pazar illat odavonzott, és kaphatóbbak voltak, a hagyományosabb kosztra. A visszhangokból úgy tűnt, hogy a verseny a multik válogatottja és a proletár barátok között fog eldőlni. Három órára elkészültünk a reszelt krumpli lángossal, aminek csodálatos illatára, szép vörösesbarnára sült küllemére még a bölényforgatók is felfigyeltek. Félóra múlva elkészült a bográcsos babgulyás, ami gőzölögve pompázott a délutáni napsütésben. A többi versenyzők közül sírva visszaléptek a versenytől, hiszen látták, hogy számukra már értelmetlenné vált a megmérettetés, de becsületükre legyen mondva elismeréssel álltak mellénk és drukkoltak várható sikerünknek. Ütött az óra. Délután négy volt és elvittük a zsűri elé a kétfogásos műremeket, amit elismerően nyugtáztak és nyálcsorgatva átvettek. A maradékversenyzők, akik még versenyben voltak szintén tiszteletüket tették a nemzet bírái előtt, és kíváncsian várták a fejleményt. Minden stimmelt, csak egy tábor hibádzott még a megmérettetésről. Igen a Multik !!!!!! Hihetetlen de még nem voltak kész, de a mennyiségre való tekintettel, kaptak még némi laufot, ami nem volt meglepő, úgy látszik itt ez a divat . Kisebb csúszással Ők is befutottak egy negyvenkilós sült bölényszelettel és egy tál levessel. Mindenki leadta bírálatra a főztjét, már csak az eredményhirdetésre volt hátra. Az izgalom a tetőfokra hágott. A mezőn összeverődött tömeg hangosan skandálta nevünket és már várták a tálalást. A zsűri megjelent és eredményt hirdetett. Az első helyezést a Multik csapata nyerte a Némó nevezetű trópusi halászéval, amit, mint utóbb kiderült a Karibtengerből hozatott bohóchalakból készítettek, míg kis csapatunk a második helyre szorult a közönségdíjas babgulyással. Igyekeztem a lehető legrövidebben elmesélni ezt a rendkívül érdekes és tanulságos történetet, ami természetesen valós alapokra épült, remélem elnyerte a tetszéseteket.
Múlt hétvégén Gyömrőre voltam hivatalos főzőversenyre. Aki ismer, tudhatja rólam, hogy imádok enni, akarom mondani, zabálni. Rengeteget eszek, nagyon jó ízűen. Nagyon szeretem a különlegességeket is, talán ezért lehet, hogy újfent meghívtak samesznak, aki segít itt-ott, és néhány hasznos ötlettel gazdagítja az összegyűlt szakmai elitet. Társulatunk a gulyás kategóriában indult, hagyományos babgulyással, és kísérőnek tócsival. Szerényen egy hetven literes bográccsal készültünk, aminek elenyésző részét képezte hozzávetőleg tíz kiló hús, ami is három típusra oszlott: egy rész marha, egy rész disznó, és egy rész füstölt. A több kiló, zöldségről, csipetkéről, babról nem beszélek, hiszen azt már úgyis kitalálhattátok, hogy hozzátartozik. Kis csapatunk nagyon felkészült, gyakorlatilag hétpróbás zabagépekből állt, akik már sok csodát láttak. Pontban, délben indult a tűzgyújtás, és délután négyig el kellet készülnie, mindenhol a lukulluszi lakomának, amit egy háromtagú, abszolút korrumpálhatatlan zsűri minősített. A harmincegy résztvevőből, öt társulat próbálkozott gulyással, a többiek, pörkölt, illetve sültek kategóriában indultak. Csodálatos illatok járták be a rétet, és szemet, gyönyörködtető látványt nyújtottak a készülő finomságok. Mindegyikőnknek meg volt a feladata, akár a Ferrari depónak egy forma 1-es versenyen. Pillanatok alatt reszeltem le tíz kiló krumplit, és passzíroztam ki közel két kiló fokhagymát. Tanult kollegám a bográcsba pirította a húst, amíg valaki a tüzet táplálta, vagy készítették elő kezünk alá az összetevőket. Precizitásunknak köszönhetően, viszonylag gyorsan előnyre tettünk szert a többi csapathoz képest, hiszen valaki még csak a tűzgyújtással bíbelődött, addig nálunk már javában főtt az étel. Felfigyeltem egy népes táborra, akik gyakorlatilag hintóval érkeztek és egy komplett nagyüzemi konyhát rittyentettek a mezőn, rövid idő leforgása alatt. Taláros szakácsok, sürögtek, forogtak a környezetükben, és hozzávetőleg húsz szolga. Meglepetten néztem, hogy egy komplett bölényt, húznak karóba, amit egy alkalmi hirtelen ácsolt Simens Martins kemencében kezdtek forgatni. Igen láttam, hogy itt nem számít a pénz és egy kicsit el kezdett remegni a gyomrom, hátha megbundázzák a versenyt. Kisvártatva egy John Dear traktor odahúzott a forgó bölény mellé, egy hozzávetőleg ezer literes üstöt, amibe állítólag halászlét fognak majd készíteni, amiből majd jut a falu aprajának nagyjának. Röviden összefoglalva megszerezték a démosz egyszerű gyermekeinek szimpátiáját. Barátaimmal beláttuk, hogy a mennyiséggel, már nem, de a minőséggel mindenféleképpen mi fogunk nyerni. Tudtam, hogy egy ilyen mérhetetlen mennyiségű ételt ilyen rövid idő alatt képtelenség ehetőre főzni, éppen ezért kaján vigyorral szemléltem a fénysebességgel forgó, kb. négyszáz kilós állatot, és nevetve néztem, ahogy lajtos kocsival kezdték tölteni a pokoli üstöt. Szerintem maga Belzebub sem látott hozzá hasonlót. Egy kicsit zavart, bevallom, hogy Ők is mosolyogtak. Szépen fődögélt a gulyásunk, sült a tócsi. Kisebb elismerő csapat verődött össze, közelünkbe akiket a pazar illat odavonzott, és kaphatóbbak voltak, a hagyományosabb kosztra. A visszhangokból úgy tűnt, hogy a verseny a multik válogatottja és a proletár barátok között fog eldőlni. Három órára elkészültünk a reszelt krumpli lángossal, aminek csodálatos illatára, szép vörösesbarnára sült küllemére még a bölényforgatók is felfigyeltek. Félóra múlva elkészült a bográcsos babgulyás, ami gőzölögve pompázott a délutáni napsütésben. A többi versenyzők közül sírva visszaléptek a versenytől, hiszen látták, hogy számukra már értelmetlenné vált a megmérettetés, de becsületükre legyen mondva elismeréssel álltak mellénk és drukkoltak várható sikerünknek. Ütött az óra. Délután négy volt és elvittük a zsűri elé a kétfogásos műremeket, amit elismerően nyugtáztak és nyálcsorgatva átvettek. A maradékversenyzők, akik még versenyben voltak szintén tiszteletüket tették a nemzet bírái előtt, és kíváncsian várták a fejleményt. Minden stimmelt, csak egy tábor hibádzott még a megmérettetésről. Igen a Multik !!!!!! Hihetetlen de még nem voltak kész, de a mennyiségre való tekintettel, kaptak még némi laufot, ami nem volt meglepő, úgy látszik itt ez a divat . Kisebb csúszással Ők is befutottak egy negyvenkilós sült bölényszelettel és egy tál levessel. Mindenki leadta bírálatra a főztjét, már csak az eredményhirdetésre volt hátra. Az izgalom a tetőfokra hágott. A mezőn összeverődött tömeg hangosan skandálta nevünket és már várták a tálalást. A zsűri megjelent és eredményt hirdetett. Az első helyezést a Multik csapata nyerte a Némó nevezetű trópusi halászéval, amit, mint utóbb kiderült a Karibtengerből hozatott bohóchalakból készítettek, míg kis csapatunk a második helyre szorult a közönségdíjas babgulyással. Igyekeztem a lehető legrövidebben elmesélni ezt a rendkívül érdekes és tanulságos történetet, ami természetesen valós alapokra épült, remélem elnyerte a tetszéseteket.
2008. április 23.
Használtautó vásárlás
Mindenkinek sok fejtörést okozhat a használtautó vásárlás, hiszen nem ma már könnyű eligazodni Magyaroszágon a kínálatból.
Ellőször is tudni kellene hogy új autót vegyünk vagy használtat ? Autókereskedés vagy autószalon ? Mert ugye a probléma ott kezdődik hogy az új autó is csak addig új amíg át nem vesszük a szalonba mert utána könyöröghetünk az eladónak ha meggondoltuk volna magunkat mert sok esetben még nekik sem kell már vissza az a bizonyos új autó. Érthető ne csodálkozzon senki ! Az új autó csak a kirakatba új, amikor már átvesszük csak használt marad és azonnal nagyot veszít az értékéből. A dealereket meg csak az érdekli hogy minél többet eladjanak lehetőleg hitelre mert akkor megmarad a kötelező szervíz, casco, és a lehető leghosszabb futamidő hogy minél tovább magukhoz láncolják a vásárlót. A figyelmetlen vagy tapasztalatlan vásárló meg csak egy két év elteltével veszi észre hogy az autója már korántsem olyan új, és az ára is akár a felére is visszaeshet, és ha életkörülményei megváltoztak vagy esetleg nincs is szüksége már az autóra akkor ha utána számol kiderül hogy a 2 év alatt fizetett havi törlesztőkből szervízekből és az autó értékvesztéséből szinte biztos hogy járhatott volna taxival is. Még egyszerűbb is lett volna. Nincs az a sok macera meg a lelki összeomlás, hogy az autóm már szinte semmit sem ér, mert ott az a sok törlesztő ( még nyolc év ), te jó ég ha ezt a hitelt most kell lezárni ... Kicsit tehát gondoljuk át az új autó vásárlást és nézzünk szét a használt autó piacon ! Az sem egyszerű, de erről majd kicsit részletesebben később írok még.
2008. március 6.
Tehetséges cikk író
Üdv Mindenkinek!
Ritkán szoktam a gép elött dekkolni, de ha mégis megteszem, javarészt olvasgatással töltöm az időmet. próbálok keresgélni olyan blogokat, cikkeket, amelyek mindamellett, hogy érdekesek, még szórakoztatóak is. Így akadtam rá, minap, egy új oldalra, linkmedia.hu a neve, és azon belül is egy kezdő, ámde lényegesen tehetségesebb cikk íróra. semmit nem tudok róla, hogy férfi az illető vagy netalán nő, de lenyűgöző a stílusa. Izgalmas , fordulatos és rendkívül jópofa. A macskás szösszenet volt számomra a leg szórakoztattatóbb, de a többi kis elbeszélés is nagyon szimpatikus. Ajánlom figyelmetekbe, az oldalt és a rajta fellelhető fordulatos cikkeket.
2008. február 8.
Kori
Helló
Újra gép elött. Küldök nektek egy fotót, vagy inkább megosztom veletek. Mostanság készült a műkorcsolya vb-én. Szegény kislány, kicsúszott a palánkon kívűlre, vagy inkább olyan mintha kitolta volva valami. Talán egy autó, vagy egy dömper, vagy, hogy stilszerű legyek egy hókotró.
2008. január 16.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
